Leiner Laura - Illúzió

Kiadó: L&L kiadó

Oldalak száma: 424

Kiadás éve: 2015

Sorozat: Bexi 3.

Fülszöveg: Bexi - civil nevén Budai Rebeka - második albumának sikere, egy londoni út és a Nagy Márkkal való el sem kezdődött kapcsolatának vége után hirtelen elveszti a talajt a lába alól. Geriben csalódnia kellett, Márk szóba sem áll vele, de talán a zenei sikertelenségtől rendül meg leginkább. Szerencsére még mindig mellette áll a családja, valamint Anti, Evelin, Körte, az agyontetovált menedzser, és a Fogd be Aszád vérbeli trolljai. Így a szakmai és magánéleti mélypont sem tarthat sokáig...

Véleményem: A Bexi sorozatnak köszönhetően szerettem meg Leiner Laura írásait. Egyszerűen fantasztikusan tud írni Laura! Sírva röhögök a viccein, amiből hál' Istennek nincs kevés. A Késtélt, illetve a Hullócsillagot imádtam, így nagy reményekkel és elvárásokkal nézek az Illúzió elébe. Na lássuk! :)

Nem kellett csalódnom az Illúzióban sem. Leiner Laura hozta a formáját! Pont ugyanolyan hangulat kerített hatalmába, mint amikor az első két részt olvastam. Mivel a Hullócsillag baromi nagy függővéggel ért véget (ami miatt a hajamat is téptem...), nagyon kíváncsi voltam már a folytatásra. Az Illúzióban ugyan nem pont azt kaptam, amit vártam, ám mégis nagyon jól szórakoztam. Faltam a könyvet, nevettem, és csak élveztem a cselekményt. 
A sorozatban három dolog fogott meg igazán. Az első az az, hogy sztárok életéről szól. Ez a téma ugyanis már nagyon régóta érdekel, és Leiner Laura úgy tudja előadni, hogy az érdekessé is válik az olvasó számára. A második minden kétséget kizáróan a lehengerlő humora Laurának, ami mindig jobb kedvre derít. Egyszerűen képes olyan figurákat alkotnia, akik már önmagukban is nevetségesek, ám néhány roppant jó beszólással, egyszerű mondatokkal Laura olyan szituációkat teremt, hogy garantáltan nevetni fog az olvasó. A harmadik nem más mint maga Nagy Márk. Márk nem semmi alak. Úgy szeretem ahogy van. Az önfejűségével, a beképzeltségével, az önimádságával, és még további rossz tulajdonságával együtt. Egyszerűen ő az igazi színfolt a karakterek skáláján. Laura nagyon eltalálta, hogy milyen személyiségeknek köszönhetően válik reálissá, életszagúvá a története. És pont ezért imádom ennyire ezt a sorozatot.
Bár tényleg nagyon imádtam, ezért voltak szépséghibái a könyvnek. Például Rebeka pontosan 6 hétig tartózkodik az apjánál, amikor is kényszerpihenőt kíván tartani. 6 hétig! Mégsem tudtunk meg semmit sem az apja új családjáról, akiket egyébként annyira nem szeretnek Bekáék. Második problémám: Geri egy igazi csúszómászó csótány, aki többször is belekötött Bekába, illetve Márkba. Márk mint kiderült nem ütheti meg. De Rebeka megtehette volna!!! Többször mondta a lány, hogy lekeverne neki egy jókora maflást, és amikor ott lett volna az alkalom... nem tette. Jó, nem mondom, hogy etikus tett lett volna, de kétség kívül nagyot nőtt volna a szememben, hogyha nem csak hangember, hanem a tettek mezejére lépet volna. Kőkeményen ennyi negatívumot tudok felsorolni. Ja, és számoltam a Bah!-k számát. Boldogan jelentem, hogy kétszer szerepelt csak ez az idegesítő szócska a könyvben! :) Ez már haladás!! ;)
Maga a történet nagyon tetszett. Ugyan ebben a kötetben sokkal több rossz érte szereplőinket, mint az első két részben együttesen, ám most a könyv 1/4-től kezdve az volt a benyomásom, hogy végre ha nem is hivatalosan, de Márk és Beka együtt győznek le minden kis akadályt. Továbbra is nagyon tetszik, hogy ők ketten lelkileg támogatják a másikat. Apró, elejtett szavakkal, mozdulatokkal, mosolyokkal, a lényeg hogy mindig egymás mellett állnak. És ez így nagyon szép! Bár a könyv első negyedében úgymond haragban voltak, egy vicces félreértésnek köszönhetően újra egymásra találtak.
Amit egy kicsit sajnáltam, ám teljesen érthető okok miatt, Beka ebben a részben nem nagyon szerepelt a színpadon. Ám ez a duett lelkesedéssel töltött el. :) Beka szereplése helyett Márk, illetve Evelin és a Fogd be Aszád! került az előtérbe. 
Igazán izgalmas, megint csak tömött cselekményű könyvnek néztem elébe. Csak az előrevetítések voltak nagyon zavaróak, amik az egyes fejezetek végén szontyolítottak el. Ekkor még nem tudta, hogy lesz ennél is rosszabb... jellegű mondatoktól mindig a legeslegrosszabbra gondoltam. Szóval ez nem nyerte meg a tetszésemet.
A romantikus jelenetekre úgy gondolom mindenki nagyon kíváncsi. Természeten most sem szenvedtünk hiányt, bár ha léhetek őszinte, akkor bevallom, hogy nem hiszem hogy valaha össze fognak jönni Bekáék.  Továbbra is a kettejük között kialakult párbeszédek, de különösen Nagy Márk dumája a kedvencem a sorozatban. Bár ebben a kötetben el fog hangozni az a bizonyos Sz... kezdőbetűs szó, valahogy mégsem indul be a kettejük kapcsolata. Míg az előző részben azon tanakodtam, hogy vajon Nagy Márk miért nem képes lépni, és megszerezni a szívének kedves nőt, addig szerintem ebben a részben megfejtettem a nagy kérdőjelet. Egyszerűen fél a csalódástól. Vagy legalábbis ez lenne a legkorrektebb válaszom erre a kérdésre...
A kötet befejezése várhatóan függővég lett. De még milyen! Azt hittem, hogy leesek az ágyamról. Sikítani lett volna kedvem! Hogy lehet befejezni így egy könyvet???? Hah? Bah! :P Ha már holnap kiadnák a 4. részt, az sem lenne elég korán!! Nagyon várom a következő kötetet,  úgyhogy remélem Laura, hogy gyorsan megírod!

Értékelésem:  Imádtam! pontosan azt az üde, friss, fiatalos hangulatot kaptam, amit már megszoktam az első két rész alatt. A humor velős részét képezte a könyvnek, és mondanom sem kell, hogy imádtam minden egyes poént, vicces szituációt, ami  csak megjelent, vagy éppen elhangzott a történet során. Sírva röhögtem ezen a könyvön is. Ez a varázslatos ebben a sorozatban, és ezért is szeretek Laurától olvasni. Könnyed könyvei elfelejtetik velem a stresszt, s így önfeledten vagyok képes élvezni az olvasás örömét. Nagy Márkot pedig továbbra is ízig-vérig, tetőtől-talpig imádom!! Kétség kívül Márker vagyok! Bah! [:P] Nagy Márk! ♥