Gwenda Bond - Lány a kötélen

Kiadó: Athenaeum Kiadó Kft.

Oldalak száma: 388

Eredeti cím: Girl on a Wire

Kiadás éve: 2015

Sorozat: önálló regény

Fülszöveg: A tizenhat éves Jules Maroni álma, hogy kötéltáncos édesapja nyomdokaiba léphessen a magasban. A Repülő Garciák jelenléte azonban könnyen keresztülhúzhatja a lány számításait. A rivális Maronik és a Garciák ugyanis hosszú évtizedek óta esküdt ellenségként kerülik egymást... Jules azonban nem hajlandó tudomásul venni a családi drámát, és csakis a drótkötélre összpontosít. A vörös tütüs lány megállíthatatlanul tör a hírnév felé, miközben halált megvető magasságokban sétál végig a kötélen. De amikor felfedez egy pávatollat - egy hírhedt, balszerencsét hozó tárgyat - a jelmezén, Jules kis híján elveszíti az egyensúlyát. Nincs más választása, segítséget kell elfogadnia, mégpedig a legváratlanabb forrásból: Remy Garciától, a Garcia klán matriarchájának fiától, aki mellesleg a Cirque legjobb légtornásza.

1910 - Bird Millman

Véleményem: Azt hiszem az egész értékelést azzal kell kezdenem, hogy nem szeretem a Rómeó és Júliát. Idén kellett elolvasnom harmadjára, pedig mint említettem nem szeretem, sőt egyenesen utálom az eredeti Shakespeare féle jó kis tragédiás megoldást. Ám bátor vagyok, és mindig belevágok a feldolgozásokba, amik általában mindig sokkalta jobban tetszenek, mint az eredeti. A bónusz, hogy a cirkuszokat sem szeretem. Utoljára szerintem 12 évvel ezelőtt jártam cirkuszban, és egyenlőre nem is tervezem, sőt a gondolattal sem játszok, hogy elmenjek egy cirkuszba.
Ilyen feltételek nem is igazán aggódtam, amikor elkezdtem olvasni a Lány a kötélen című kötetet. (Remélem mindenki érezte benne a szarkazmust. :)) Mégsem kellett csalódnom, sőt pozitívan meglepődtem a történeten, mert ez a könyv sokkal többről szólt, mint egy egyszerű romantikus sztori.  Ahogy én neveztem, Rómeó és Júlia a cirkuszban... :)
A könyvért pedig szeretnék köszönetet mondani az Athenaeum kiadónak! :) Na lássuk is, hogy milyen is volt a Lány a kötélen című könyv valójában!

1910 - Bird Millman

Azt kell hogy mondjam, több szempontból is különleges volt számomra ez a könyv. Hiszen olyan dolgok elegye, amiket külön-külön kifejezetten utáltam egész eddigi életemben. Ám ebben a könyvben, ahogy egyesültek az apróságok, úgy éreztem hogy valami igazán teljeset alkottak, és meg is nyerték maguknak a tetszésem. 

Cirkusz. A cirkusz szó hallatán nekem mindig a bohócok jutnak az eszembe. Szerintem ezzel nem vagyok egyedül. És még kis koromban, amikor lefröcsköltek vízzel, hát...mert az olyan nagyon vicces, vagy amikor kihívtak szerepelni a nagy közönség elé... Nem mondom hogy lelki trauma ért akkoriban, ám mindig is meg volt bennem valamiféle ódzkodás. Ám amikor erre a könyvre gondoltok, ne egy ilyen cirkuszt lássatok lelki szemeitek előtt. A Lány a kötélen című könyv ugyanis sokkalta igényesebb ennél, minthogy megmaradjon a bohóckodása szintjén. Kötéltáncosokra, trapézistákra, kutya és lóidomárokra kell számítanotok. És egy csipetnyi kis varázslatra is, természetesen.

A Lány a kötélen című mű pontosan azért tetszett nekem annyira, mert különleges volt, nem igazán szoktam cirkuszokról olvasni. Mindemellett Gwenda törekedett arra, hogy egy reális, komoly képet nyújtson nekünk, olvasóknak az artisták életéről, aminek a fele sem tréfa. Hiszen mi magunk is szembesülhettünk a könyv folyamán azokkal az általános problémákkal, melyekkel előadóinknak egész életükben küzdeniük kell. A hírnév. A közönség szeretete. A cirkusz, vagy társulat jó híre. Menedzsment. Ezek mind szükségesek, hiszen nem elég csak az elszántság, és az akarat.

Szintén pozitívumként tudom említeni, hogy tele volt érzésekkel. Amikor főszereplőnk Jules végigvonult a kötélen, akkor megtudtuk a titkos gondolatait, félelmeit, bizonytalanságát. Ennek köszönhette a hitelét, és azt is, hogy jó magam is körmöm rágcsálva olvastam a sorokat, és imádkoztam, hogy semmi baj ne üsse fel a fejét. Bevallom, hogy sokat izgultam a történet folyamán. 

Az izgalmas részeket többnyire az előadás közbeni félelem, bizonytalanság okozta. Ettől függetlenül Gwenda kanyarított a könyvben még egy rejtély szálat is, amik szintén izgalmat, meglepetéseket, és nem kevés fejtörést okoztak számunkra. Én személy szerint végig azt latolgattam, hogy vajon ki lehet a tettes. És teljesen elbaltáztam. De nem is baj, hogy így történt. Szerintem ugyanis senki sem fog a valódi tettesre asszociálni. Mindenki olyasvalakire fog gondolni, aki meghúzódik a háttérben, vagy nagyon unszimpatikus számukra. Azonban a történetben, mikor fény derült a tettesre, úgymond megszületett a megoldás, köpni-nyelni nem tudtam. Gwenda nagyon kis ügyes volt! Sok puszi neki!! :) ;) Szeretem ugyanis amikor egy könyv kiszámíthatatlan. Ez adja a varázsát.

Ha már a varázslatnál tartunk! Számomra egyenesen meghökkentő volt az a tény, miszerint nem csak egy mezei, hétköznapi, úgymond fantasy mentes könyvvel, hanem egy varázslattal tarkított könyvel állok szemben. Maga a varázslat dobott ezen a történeten, ám nem vitte előrébb a cselekményt. Végig olyan érzésem volt, mintha kifejezetten hátráltatná a dolgok valós menetét. Nem mondom, hogy zavart a jelenléte, de nem éreztem szükségét. Ám Gwenda olyan sztorit alkotott, melybe beleszőtte a mágiát, így hát így kell elfogadnunk ezt a könyvet. A varázslat lényegében szerencsével, és balszerencsével felruházott tárgyak képében jelenik meg a történetben. Meg persze akkor, amikor Nan kiűzi a mágiát az egyes tárgyakból. Más szerepe nem volt.

A fordulópontot számomra sokkal inkább egy halál okozta. Természetesen nem fogom lespoilerezni, de aki ismeri az eredeti művet, annak nem lehet kétséges, hogy melyik szereplőnk kerül majd elföldelésre. Több érzés kavargott bennem ezekben a jelenetekben. Ugyanis egyből arra asszociáltam, hogyha Ő meghalt, akkor ŐK is megfognak vajon halni??

Az előbb említett halál bekövetkeztekor tűnt fel nekem, hogy a könyv teljes mértékben követi az eredeti Shakespeare féle Rómeó és Júliát. Az első találkozásuk, a halál, az utána kitörő viszály, minden stimmelt. (Egyébként nem ártalmas ha valaki olvasta az igazi R. és J.-t, de nem szükségszerű.) Ugyan Gwenda feltúrbózta, ám az alapköveket nem mozdította el a helyéről. Csak egyetlen egy dolog volt, ami nem teljesedett be, hála a jó égnek! Ezért is jár a piros pont az írónőnek! (Már van neki vagy három. XD)

Kedves Romantika Kedvelők! Ti se csüggedjetek, ugyanis románcban is volt részünk, nem is egyben. Ám tudom, hogy mindenki Jules és Remy kapcsolatára kíváncsi. Őszintén bevallom, hogy nekem a közös jeleneteik voltak a kedvenceim. Nem első látásra szerettek egymásba, aminek csak örülni tudtam. Nem lesz leánykérés, sem titkos esküvő, és bizony a nászéjszaka is elmarad. Mégis sokkal teljesebb románcnak lettünk tanúi, mint a Rómeó és Júliában. Gwenda megtalálta a kellemes középutat, nem kaptunk se sokat, se keveset. Bár azért még egy két titkos kis találka beleférhetett volna!

Ami a szereplőket illeti, maradéktalanul meg voltam velük elégedve. Nem éreztem egyik karakternél sem, hogy nem lenne a helyén. Személyes kedvencem Sam volt, akinek olyan dumája volt, hogy csak nevetni tudtam rajta. Remy igazi menőcsávó, sármos, udvarias, jó szöveggel, összességében igazi Rómeó. Jules... Jules  elszánt, makacs, mindenre kész, akaratos, önfejű, harcias, és még sorolhatnám. Nagyon boldog voltam, hogy Gwenda bemutatta nekünk Jules karakterének hátterét, álmait, vágyait, példaképét. Valahogy nagyon egyben volt az egész. Hiába keresem nem találok benne kivetni valót.

Gwenda mint író nagyon megállta a helyét. Tetszett a stílusa, hogy mind apróságra figyelt. Hogy megpróbálta a Rómeó és Júlia történetet a mai korban, és számomra igazán meghökkentő környezetbe rakni. Eredeti volt az ötlete, miszerint a cirkuszt vette helyszínéül a történetnek. És persze annak is örülök, hogy nem csak öt napnak lehettünk a tanúi. Nem igazán volt vicces a kötet, ám kárpótolt a tudat, hogy az eredetin  be is aludtam, úgyhogy ennyit még a számlájára írtam. Ettől eltekintve nagyon ajánlom mindenkinek, hogy olvasson Gwenda Bond-tól.

A történet befejezése is teljesen rendben volt. Teljes egésznek éreztem tőle a könyvet. Méltó befejezése volt a Gwenda által alkotott "Remy és Jules"nak. Szívesen olvastam volna még tovább, és remélem hogy lesz még lehetőségem Gwenda Bond könyvei közül olvasni.

Értékelésem: Nagyon meglepődtem ezen a könyvön, de már most alig várom, hogy megjelenjenek Gwenda Bond további könyvei! Teljesen megvett magának az író, és kétségem sincsen afelől, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Különleges és egyedi ötlet volt, hogy a cirkuszban játszódik a mi kis "Remy és Jules" történetünk. Örültem a varázslatnak mely helyet nyert a történetben. A rejtély szál, illetve a fellépessek izgalommal töltötték meg a lapokat. Érzésekből is jócskán kaphattunk. És a múlt korába is visszabarangolhattunk. A romantikus szál sokkal jobban kiteljesedett, mint az eredeti műben. Csakis ajánlani tudom, nekem ugyanis nagyon, de nagyon tetszett! :) ;)