2015. január 15., csütörtök

Marie Lu - Prodigy ~ Született tehetség

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.

Oldalak száma: 358

Eredeti cím: Prodigy

Kiadás éve: 2013

Sorozat: Legenda 2.


Fülszöveg: Miután sikerül megszökniük a Köztársaság hadseregének Los Angeles-i erődítményéből, June és Day megérkezik Vegasba, és ekkor megtörténik, amire senki sem számított: az Első Polgár meghal, és a fia, Anden veszi át a helyét. Miközben a Köztársaság egyre közelebb sodródik a káoszhoz, hőseink csatlakoznak a lázadó Patriótákhoz, akik segítenének Daynek megmenteni az öccsét, és átjuttatnák őket a Kolóniákba. Cserébe egyetlen dolgot kérnek: June és Day ölje meg az új Elsőt.Esélyt kapnak rá, hogy megváltoztassák a nemzet sorsát, hogy hangot adjanak a túl rég óta hallgatásra kényszerített nép óhajának.
Ám June hamarosan rájön, hogy az új Első Polgár egyáltalán nem olyan, mint az apja volt. Így hát döntenie kell. Mert mi van, ha Anden valami újnak a kezdete? Mi van, ha a forradalom többről szól, mint veszteségről és bosszúról, haragról és vérről? Mi van, ha a Patrióták tévednek?

Véleményem: Az első rész, a Legenda után nem volt kétséges, hogy tovább fogom olvasni ezt a sorozatot. Kifejezetten örülök neki, hogy régi könyvekről van szó, hiszen így most egyben le tudom nyomatni az egész sorozatot! :D Bár hozzá tenném, hogy most olvasom másodszorra ezt a sorozatot, csak a harmadik rész miatt most frissíteni kellett a memóriámat! XD Na lássuk, hogy milyen is volt a Született tehetség!! ;)

A kötet pár nappal később folytatódik, mint ahogy az előző rész abbamaradt. June és Day még mindig menekülnek, és egészen Vegasig jutottak, ahol tervük szerint felkeresik a Patriótákat, hogy egyességet köthessenek velük. Ám egy drasztikus lépésre kényszerülnek, ha bele mennek a feltételekbe, melyeket szabnak számukra. Az Első meghalt, és fia Anden lépett a helyére. June-nak és Day-nek meg kell ölni az új Elsőt, hogy a Patrióták kérésének eleget tegyenek. Így June visszamegy a Köztársasághoz, ahol ezután már bizalmatlanul bánnak vele. Ám a lánynak ki kell tartania, ha Anden közelébe akar férkőzni. Ám, amikor ez sikerül, June számára már nem is teljesen világos, hogy mi lehet a jó döntés. Hiszen Anden közel sem annyira gonosz, mint az apja volt. Vajon mi a helyes döntés? Melyik oldalra álljanak?

Ugyan az előző rész nem kifejezetten idegesítő, spoileres módon volt befejezve, azért már nagyon kíváncsi voltam, hogy mi fog továbbiakban történni a szereplőinkkel. Legalább egy hasonló kaliberű, izgalmas, eseménydús, mégis nyomasztó könyvre számítottam, amikor elkezdtem olvasni a Prodigy-t. Ám várakozásaimat messze felülmúlta ez a kötet. Sokkal jobban sikerült megvalósítania Marie-nek azt az elképzelést, melyet már a Legend-ben is a felszínre hozott.
A könyv nagyon gyorsan beindult, és már az elején olyan helyen, olyan szituációban találhattuk magunkat, hogy menten felment bennünk az adrenalin. Ám a gyors kezdés után újfent belassultak az események, és átváltottunk egy sokkal nyugalmasabb, követhetőbb tempóba. Volt időnk megemészteni a dolgokat, és akár spekulálni is azon, hogy mi fog történni a későbbiekben. Bár azt azért szeretném megemlíteni, hogy a sorozat, és az írónő, Marie Lu nagy erénye, hogy nem kiszámítható. Legalábbis, én nem tudtam kitalálni, hogy mik fognak történni. Azonban ez messze van a rossz jelzőtől, hiszen kifejezetten jó, hogy minden a meglepetés erejével képes hatni ránk. :)
A sorozat második része, az elsőhöz hasonlóan váltott szemszögből íródott, amiért még mindig hálát adok Marie-nek. Ez ugyanis az egyik legeslegjobb húzása a kötetben! ;) Mivel most sokszor voltak különböző helyen főhőseink, még hasznos is volt, hogy tudtuk, mi történik a másik oldalon. 
Mint már biztosan mindenki tudja/sejti, imádom a dísztópiákat, és a Legenda sorozatot sikerült mélyen a szívembe zárnom az eddigi két kötet során. (Alig várom a harmadikat!) És ez a fajta szeretett a könyv iránt, főképp a Marie Lu által megalkotott világnak, elképzelésnek tudható be. Az, hogy katonákról, ügynökökről szól, a hab a tortán. És, hogy mi a torta? A világ. Az első részben, a Legendában kaptunk egy elég homályos, kezdetleges világot, melyről szinte semmi komolyabb fogalmunk nem volt. Azonban most a lényegre tért az írónő! Nemcsak a Köztársaságról, hanem a világról, és a Kolóniákról is többet megtudhattunk. Sok hiedelemben, mendemondában részesülhettünk, illetve végre válaszokat kaphattunk a Legendában felgyülemlett kérdésekre. Bár nem említettem, de nagy hiányossága volt az első kötetnek, hogy nem tudhattuk meg azt, hogy minek is köszönhető az úgymond "világvége", ami az elszigetelődést eredményezte. Elárulom, hogy a klasszikus megoldást (árvíz) választotta Lu. Nem valami kreatív, de... a célnak megfelel.
Amiért külön köszönet jár a mi drágalátos írónknak, az az, hogy ebben a kötetben sokkal inkább előnyben részesített a harcot, a csatákat, a fegyvereket, mint az előzőben. Kifejezetten imádtam, amikor és ahogy ezeket megfogalmazta. A leírásokról már nem is beszélve! Illetve arról, amikor June el kezd gondolkodni azon, hogy hogyan is juthatna előnyhöz... (erről mindig kaptunk egy eléggé részletes leírást, de én nem bántam, hiszen tényleg átgondolt és kidolgozott gondolatokat közvetített!)
Mint a Legendában, úgy itt is előfordult (nem egyszer), hogy "visszamentünk" az időben, hogy pontosabb belátást kaphassunk a szereplők múltjáról. Furcsa módon ezek a kis "időutazások" nem törték meg az olvasás lendületét, sőt határozottan érdekesnek, néha pedig elszomorítónak tartottam ezeket a jeleneteket. Örülök, hogy nem ódzkodott tőle Marie és beleírta a történetbe.
A sztori tele van meglepetéssel, árulással, féltékenységgel, harccal, bizonytalansággal, szeretettel, utálattal. Sohasem lehet tudni, hogy melyik érzés fog a hatalmába keríteni, de egyszerűen is érdekel, hiszen a könyv magába szippantott és, ha tehetném (nem kéne tanulni), akkor le sem tenném a könyvet!
Jól sejtettem, hogy a románc ebben a részben már sokkal jobban kiteljesedik majd, mint a Legendában. Bár nem ezek a részek voltak a történet rugói, de semmiképpen sem  volt elhanyagolandó! Nem egy szirupos szerelemnek lehettünk a tanúi, így romantikus alkatoknak nem ajánlanám!
Végezetül csak annyit, hogy egy borzasztóan nagy függővéggel fejeződött be a Prodigy. Ez nem jelent mást, mint azt, hogy neki kell ugranom az utolsó résznek! Szóval jöhet! Szívesen fogom továbbolvasni. Az utolsó fejezettől, ugyanis még az ütő is megállt bennem, és kis híján el is sírtam magam. :'(
A szereplőket még mindig nagyon szeretem,az eltelt idő alatt nagy személyiségi változásokon mentek keresztül, pozitív irányba. Mind bátrak, lojálisak társaikhoz, bizakodóak, mindenre elszántak. Sem June, sem Day nem olyan főhős, akikről rosszat gondolnék, sőt! Egyikük sem idegesítő, úgyhogy mondhatni, korrekt embereket alkotott Marie.

Értékelésem: Ez a rész sokkal jobb, akciódúsabb, eseménydúsabb, magával ragadóbb, érdekesebb, jobban kifejtett történet volt, mint a Legenda! Mintha beérett volna Marie a második részre. A sztorit még mindig imádom, de az, hogy olyan dolgokra is fény derült, amik az alaptörténet, illetve egy dísztópia építőkövei, pozitív hatást gyakorolt rám. A szereplők, illetve a románcuk kicsit sem erőltetett, sőt hihetőnek is mondható. Marie sokkal több. részletesebb leírásokat adott mindenről. Tetszik, hogy nem kiszámítható, sem az író, sem a könyv. Örülök, hogy minden meglepetés szerű volt számomra. Szerettem a visszaemlékezéseket a múltba, melyben sokszor találkozhattunk szereplőink elhunyt szeretteivel. Ettől lett csak igazán teljes a történet. A szövetkezésekről és merényletekről nem is beszélve, melyek fenntartották az adrenalinszintemet! ;)
Természetesen függővéggel zárult a kötet, de nem aggódok, hiszen itt csücsül a harmadik rész a polcomon. Mindenkinek ajánlom!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.