2014. december 25., csütörtök

Sophie Jordan - Hidden ~ Menedék

Sophie Jordan - Hidden - Menedék - PuhatáblásKiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.

Oldalak száma: 236

Eredeti cím: Hidden

Kiadás éve: 2014

Sorozat: Tűzláng 3. (befejező kötet)


Fülszöveg: Sophie Jordan Tűzláng-trilógiájának záró részében Jacindának ki kell szabadulni a drakikon kegyetlen kísérleteket folytató enkrószok fogságából, és kiszabadítani fogolytársait is, miközben kiutat kell találnia egy szerelmi háromszögből is, és rendet tennie a felbolydult, korrupt falkában, ahonnan származik. Az ember fiú és a draki herceg között őrlődve újra kell értelmeznie, hová tartozik és mi a fontos számára, és kemény leckék árán megtanulnia, miről tud lemondani, ha kell, és mi az, amit képtelen örökre elveszteni...

Véleményem: Azt tudni kell rólam, hogy imádom, már az első pillanatban megfogott Jacinda története. Sophie Jordan eredetisége a drakikról szőtt elképzelésebében, szintúgy arra ösztönzött a Tűzláng során, hogy nekem ezt olvasnom kell. A Vanish sem hagyott kétségeket bennem, így nem olyan eget rengető csoda, ha azt mondom, hogy amint megláttam a Menedék című könyvét, egyből a kosárba raktam.
Már nagyon vártam ezt a  részt, hiszen a második kötet izgalmaiból sem sikerült még felélednem, pedig eltelt már egy kevés idő (2 hónap) azóta. Na lássuk, hogy vajon a harmadik részt is olyan jól eltalálta - e az írónő, mint az első kettőt! :D

Még az előző rész végén Jacinda és Will elmenekültek együtt, de ennek voltak bizonyos vonzatai. Mint például, hogy Jacinda már összeköttetésbe került Cassiannal, akinek most az a fő célja, hogy megmentse a húgát, Miramot, aki az etruszkok keze közé került. És persze nem is lehetne kerek a történetünk, ha nem a főszereplőnk Jacinda vállalná magára ezúttal is a feladatot, miszerint megmenti és kiszabadítja Miramot. Persze soha semmi sem annyira könnyű, mint aminek látszik... Jacinda ugyanis nem tudhatja, hogy mire számítson azon épületben, melybe az etruszokok elszállították.  Mindenesetre azt tudja, hogy válaszokat kell kapnia, és meg kell tudnia, hogy az apjával mi történhetett évekkel ez előtt ugyanezen a helyen.
Utazásukat azonban sok olyasfajta probléma akadályozza, melyre álmomban sem gondoltam volna. Mégis azt hiszem, hogy egy kicsit csalódott vagyok...

A könyv az elején egyből (ahogy mondani szoktam) belecsap a lecsóba. Sophie nem tökölt sokat, így nekünk sem kellett sokáig a babérjainkon ülni, ha egy kis izgalomra vágytunk. Bár. hogy őszinte legyek, számomra az eleje egy kicsit sokkoló volt, pont emiatt, hiszen gyakorlatilag azt sem tudtam, hogy mi fán terem a dió. De viszonylag hamar sikerült visszarázódnom ebbe a csodálatos, egyben veszélyes világ rejtelmeibe. 
Sophie Jordan stílusát imádom, úgy ahogy van. Simulékonyan, gördülékenyen mégis intelligensen ír, ami ütős kombó. A sztoriról nem is beszélve, amibe már réges-régóta szerelmes vagyok.
Ám, most mintha valami történt volna az írónővel, ugyanis ez a kötet meg sem közelítette az első két rész szintjét, így nem is kicsit vagyok csalódott. :( Végig olyan érzésem volt, mintha Sophiet már nem érdekelte volna, hogy milyen lesz az utolsó rész. Összecsapottnak gondolom, hiszen könnyen elképzelhető, hogy Sophie kiesett a határidőből és emiatt gyorsan összecsapott valamit. Legutóbb az Időtlen trilógia utolsó részénél (a Smaragdzöldnél) éreztem ilyet, de ott  a Köszönetnyílvánításnál az írónő meg is írta, hogy szorította az idő, ezért lett olyan khm... amilyen. Ezért vettem, a bátorságot és megnéztem a Menedék Köszönetnyílvánítását, de egy árva betű nem esett ez ügyben, úgyhogy kénytelen vagyok arra spekulálni, hogy egyszerűen csak így tudta lezárni Sophie ezt a trilógiát. Szóval igen, befejezetlen lett, erőltetett és nem is egészen volt átgondolva, de ez egy másik történet.
Sophie stílusát azért bírtam, még, mert bár nem egy humorherold, de azért mindig beficcent egy kis vicc féleség a könyveiben. Most? Híre-hamva nem volt ezeknek a kis poénoknak. :(
És, ami a legnagyobb fájdalmam, hogy nem volt semmi újdonság a kötetben. Ugyanis az első két részben azért be-becsorgatott egy két infót a drakikról, a hagyományaikról, a vadászokról, de most? Na da. Semmi. :( Pedig rettentően kíváncsi lettem volna az etruszokokra, hogy egyáltalán miért kapták ezt a nevet? Hogy mit csinálnak a levett mintákkal? Miért szokták felboncolni a drakikat? De, úgy látszik ezek megválaszolatlan kérdések maradnak az örökkévalóságig.
De, hogy ne csak szidjam a könyvet, azért néhány jó szót is szeretnék ejteni róla, hiszen nem volt annyira veszetfejsze, mint az talán sikerült beállítanom. Szerintem az mát önmagáért beszél, hogy egyhuzamban sikerült kiolvasnom. (oké, itt közrejátszott az a tény is, hogy mindössze csak 240 oldalnyi olvasnivalóról van szó, na de akkor is!)
Sophie Jordan egyik legjobb tulajdonsága (legalábbis szerintem), hogy képes átvágni, átejteni az olvasókat, hogy valami teljesen mást higgyenek, aztán jön a forrózuhany, és kiderül, hogy Sophie lazán túljárt az eszünkön. Magyarán: Sophie ravasz, és a Menedékben is sikerült az maradnia. Nem egyszer kijátszotta ezt a lapot, de az ember akaratlanul is hisz neki... A könyv pont ennek köszönhetően izgalmas, eseménydús, valójában egy adrenalin löket. Nem unatkozhat rajta senki sem, hiszen egyik kaland követi a másikat, mégsem tetszett, bár nem ezen okokból kifolyólag. Egyszerűen csak nem ilyenre számítottam, nem ilyesmit akartam, ennyire befejezetlent, amin érződik a küszködés szaga. De most már mindegy, hiszen ezt kaptam.
Legnagyobb pozitívumként Deghan ért, aki rettentően hasonlított az eredeti sárkányokra, de az ő jelenléte teljesen a háttérbe lett szorítva. :(
A legkülönösebbnek viszont azt tartom, hogy a romantika, a romantikus jelenetek nem foglaltak nem szerepet a könyv során, pedig egy zárókötetről beszélünk! Egy két csókolózáson kívül semmi lényeges nem történt. És még mi tűnt fel nekem! Hihihi :) : az, hogy bár Will a könyvben legalább 3-szor szerelmet vallott Jacindának, a lány egyszer sem. [Ezt csak úgy mellékesen jegyeztem meg. XD ]
Nem tudom, hogy mit írhatnék a szereplőkről. Tömören? Bár az előző részben már egy nagyobb változáson mentek keresztül, melynek hatására felnőttesebbek, értebbek lettek, most valahogy nem éreztem ezt. Sőt, Jacinda egyenesen idegesített. A fiúk (Will, Cassian) pedig teljesen el lettek nyomva.


Értékelésem: Igazából amennyire tetszett nekem az első két rész, akkorát csalódtam ebben. a harmadikban. Egyszóval: gyenge volt. Bár Sophie megtartott valamennyi pozitív tulajdonságot, ettől függetlenül többet vesztett el. Semmi humor nem volt benne, az egész erőltetett volt. Legnagyobb fájdalmamra befejezetlennek bizonyult az utolsó rész, arról már nem is beszélve, hogy egy csomó megválaszolatlan kérdésem maradt, amikre már sohasem derül fény. Ettől függetlenül szórakoztatott, hamar ki lehetett olvasni, hiszen izgalmas és eseménydús könyvnek néztem elébe.  Amit nagyon szerettem Sophieban, az az, hogy továbbra is játszott az olvasókkal, ha kellett át is vert minket. Ez valamiféle könnyedséget sugárzott a kötetnek. A könyv, amúgy egy kissé sötétebb, borongósabb hangulatú. Mindenesetre sajnálom, hogy ezt az utolsó részt ennyire elszúrta Sophie. Teljesen olyan érzésem volt az elejétől a végéig, mintha el lenne csúszva a könyv megírásával, ezért összecsapott valamit, amire azt mondhatja, hogy elmegy. Tulajdonképpen az elmegy kategóriába is került nálam a Menedék című könyve, ami egy kicsit letörte a szarvam, hiszen nem kicsit voltam oda ezért a sorozatért. Ettől függetlenül örülök, hogy végigolvastam ezt a történetet. 
Elmegy!







1 megjegyzés:

  1. Kit valasz a legvegen majd Jacinda? Mert engem sajna nem kot le de azert szeretnem tudni. Spoilert szeretnek.

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.